A hála egy nagyon érdekes dolog szerintem. Nagyon sokan észre sem veszik, hogy mennyire az életünk részét kellene képezni, még ha csak egy-egy pillanatra is. Sok ember gondolhatja szerencsétlennek magát, elveszettnek, zavarodottnak és nem érti, hogy mi történik a világban.

Én is zavarodott vagyok néha, és elveszett. Megállok egy pillanatra és elgondolkozom az életemen. Miért vagyok itt, mit kéne tennem, hogyan kezdjek neki??? De még mielőtt akármit is kezdenék az életemmel, eszembe jut, hogy 26 éves vagyok és azok a dolgok amiket megéltem. Milyen élményeket tapasztaltam meg, miket láttam, hol jártam, milyen nagyszerű zenéket hallgatok mindennap. Olyan természetesnek gondolom, hogy látok, hallok, mosogatok, futok egy jót, és a többi. Nem is beszélve, hogy egy lakásban élek, ahol van fűtés (jó nem a legjobb, de van), elektromos áram, van internet, hűtő, bevezettet víz és még sorolhatnám, hogy az életemet milyen luxusnak nem mondható dolgok könnyítik meg.

És vannak olyan emberek, akiknek nem mindegyik van meg. Nem kell nagy dolgokra gondolni: látás, hallás, vagy nem tudja használni a végtagjait. Nem sajnáltatni akarom őket, nem hiszem, hogy kérnének a sajnálatból, csak azért eszembe jut, hogy azért akár még hálás is lehetek, mert nekem van. Hogy kinek? Ez már egy másik téma. De érezhetek hálát, hogy egészségesnek mondhatom magam, vagy egy lakás a fejem felett, megvan az eszem, hogy a tapasztalatokat fel tudjam fogni, és elraktározzam magamban. Nem kell attól félnem, hogy az ellenséges csapatok bármelyik pillanatban lerohanhatnak minket és nem kell tartanom attól, hogy holnap a világon leszek-e még. Nagy valószínűséggel igen. (Ha tévednék, akkor már úgysem fogok ezért elnézést kérni.)

Tudom, hogy sok ember sok mindenen ment keresztül, nincs jogom senkit sem bírálni. Nem szeretném ezt tenni. Én csak azon az elven vagyok, hogy lehetne rosszabb is. Sokkal rosszabb.

Én hálát adok, azokért a dolgokért, amikkel rendelkezem. Te is gondolkodj el rajta, hogy te miért lehetsz hálás az életben.

Hogy pontosan mi is a célja ennek a blognak, még nem tudom, de amint kiderül számomra, meg fogom osztani mindenkivel. Most úgy gondolom, hogy a gondolataimnak rendezése, és másokkal való megosztása. Nyilván azokkal, akik kíváncsiak rá, és elolvassák. Nem számítok nagy olvasó közönségre, de ha valaki valamelyik témához megjegyzést ír, akkor én annak csak örülni fogok, még ha nem is ért velem egyet. Úgy érzem, hogy az a legjobb dolog, ha az ember gondolkodik azon, amit olvasott, vagy látott, még akkor is, ha neki más a véleménye.

Na ennyit előjáróban egyenlőre.